Manapság annyira el vagyunk foglalva a saját gondjainkkal (amiből, valljuk be, van elég), hogy lassan elfelejtünk emberségesnek lenni.
Egyre önzőbbek vagyunk és már alig emlékszünk arra, hogy milyen jó érzés feldobni valakinek a napját.
Nem azt mondom, hogy mindenki ilyen, de sajnos errefelé haladunk, ha nem vagyunk elég óvatosak. Én úgy döntöttem, hogy felülemelkedek a modern világ szürkeségén és igyekszem minden nap segíteni valakinek. Az alábbi rövid történeteket inspirációnak szánom, hogy inkább az együttérzés terjedjen az önzés helyett.
Nem kell mindig nagy dologra gondolni, néha egy apró gesztus is bőven elég. Például egy ajánlás. A minap egy Facebook csoportban belefutottam egy kérdésbe, ahol József egy megbízható irodabútor gyártót keresett. Törtnénetesen Piuk Zoli barátom egy igen sikeres irodabútor gyártó cég tulajdonosa, akit bárkinek szívesen ajánlanék, így nem haboztam megadni az elérhetőségét. Nem mintha ezzel bármi nagy dolgot tettem volna, de mégis jó érzéssel töltött el, hogy cselekedtem.
Ez az apró gesztus elég volt ahhoz, hogy ezek után tudatosan figyeljek arra, hogy melyik ismerősömet tudnám ajánlani valakinek, akinek szüksége lenne rá. Így ajánlottam már többször Ráki Gergő fotós barátomat, akinek a munkái bárkinek elősegíthetik az üzleti sikereit, vagy Kránicz Danit, aki webshopok könyvelésével és adótanácsadásával foglalkozik.
Hogy mit indíthat el egy ilyen ajánlás?
Kránitz Dani a példa rá, hogy milyen jó üzleti együttműködések tudnak elindulni egymás kölcsönös megsegítéséből. Ő például ingyenes adótanácsadással viszonozta a gesztust, amit részemről egy újabb jótett követett. Munkadíj nélkül vállaltam el egy rendezvényük online marketing stratégiájának a megtervezését, aminek a kivitelezésével végül meg is bízott a cégük. Néha ilyen egyszerű egy új ügyfelet szerezni…
Ezek után persze az sem volt kérdés, hogy ki fog a cégemnek könyvelni 🙂
Ezúton ajánlom mindenkinek, hogy indítsunk egy mozgalmat és próbáljunk meg minden nap jót tenni valakivel. Higgyétek el, ha elegen teszünk így, a jótettek előbb-utóbb visszaérnek hozzánk is.
